2012. október 15., hétfő

Tehetetlenség

Miért van az, hogy egyes buta, szánalmas, reménytelen embereknek nincs jobb dolga, mint bekavarni mások jól alakuló életébe? Egyszerűen elegem van abból, hogy megpróbálják tönkretenni a párkapcsolatomat, s személyes sértéseket vágnak hozzám az utcán. Nem érdekel, mit gondolnak az ilyenek, sokkal inkább, hogy tévhiteket ültetnek mások fejébe. Mikor semmi rosszat nem tettem, és mégis lenéző pillantásokat kapok. 
De csak azért mert valaki nem szimpatikus...?! Igazság szerint 3-4 ribancról van szó, akik egymás nélkül semmit sem érnek, s csak behúzzák fülüket-farkukat ha elsétálnak mellettem. Vicces módon legjobb barátnőknek tartják magukat, de egymás háta mögött megy az undok pletyka. Fölöslegesnek tartom szócsatába bonyolódni velük, csak elengedem fülem mellett a röhejes, alaptalan vagdalózásaikat. És itt jön a kínos pont. Nem tudom levezetni irántuk érzett gyűlöletemet. Nincs rá megfelelő törvény, hogy megbüntessük azokat, akik éveken keresztül lelki fájdalmat és egyéb bonyodalmakat okoztak az életünkben. Tehetetlennek érzem magam... Féltékenységből csinálják? Vagy ez teszi őket boldoggá? Nem akarok az ő szintjükre süllyedni. De ha így folytatják, azt ajánlom kössék fel a gatyájukat, ugyanis hamarosan lekerül a szennyes.. ;) További kellemetlen, boldogtalan életet kívánok nekik! <3 Azonban remélem eddig nem fajul el a dolog, s hogy még 100x ilyen keményen visszakapják majd az élettől amiket nekem okoztak. :)

2012. július 10., kedd

Az én napom

Ma 2 éve, hogy párommal együtt vagyunk. :$    Szeretem-hiányzik-akarom-kívánom-szükségem van rá!!! ♥ :$ ^^ :) Hogy fejezhetném ki másképpen, hogy ő életem értelme?! :) Szerettem, szeretem, szeretni (is) fogom 

2012. június 29., péntek

Elveszítve

Nem vettem túl komolyan, amit fenyegetésnek éreztem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is elveszíthetem azokat, akik fontosak nekem. Fájdalmas az utolsó pillanat, melyben cselekedni akarok, de már semmit nem tehetek. Megpróbáltam. Csak ezzel a szóval nyugtatom magam. Nem rajtam múlt; reménykedem. Ehhez ketten kellenek... De hogy miért is fontos?! A válasz egyszerű: mert szeretem. Hirtelen eltűnt, s könnybe lábadt a szemem.

2012. június 27., szerda

Nails

Kis időtöltés. Jópofa, vicces körmök.
Kipróbáltuk. Nekünk bejött... :)

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

2012. március 3., szombat

Menekülés

Menekülni akarok. Bárhová, csak el innét. Futni, amíg magam mögött nem hagyom... Egy távoli szigetre, ahol nem talál rám. Megszabadulni mindattól, amit érzek. A keserű fájdalomtól, hogy nem vagy itt velem. A borzasztó hiánytól, hogy nem vagy mellettem, s nem fogod kezem. A félelemtől, hisz nem tartasz karjaidban, és nem suttogsz fülembe kedves szavakat. De hiába szaladok szélsebesen egy messzi, ismeretlen tájra, állandóan te jársz a fejemben, s nélküled életemnek nem lenne értelme. Amit akarok, az nem a menekülés, csupán hogy velem legyél, és a tudat, hogy mindig enyém legyél.

2012. február 29., szerda

Apró sérelmek

Rengeteget tűnődtem, vajon melyik megalázóbb a nyilvánosság előtt. Talán a megvető pillantások. Esetleg egy-egy, sértő hangnemben odavetett szó. Ilyenkor mások csak néznek, mi rosszat cselekedhettél te, s rosszindulatú pillantások kísérhetnek téged. Tulajdonképpen magam sem tudom, melyik fáj jobban a szívnek. Mint ahogy azt sem, olykor hogy képesek elviselni ezt az emberek. Vajon kik szenvednek többet? Nem hiszem, hogy azok akik tettek is érte. A megbántottak alkalmanként sérülnek egy picit, de hosszú távon lelkük ezer darabkára törik. Irigylem, akit nem érdekel mindez. De abban biztos vagyok, ők is éreznek, s félnek, nehogy átéljék mindezt olyasvalakivel, aki fontos volt egyszer.